Sziasztok,
jön tehát a 2010es játékom. Ezért a játékért aludtam, amíg meg nem lett. Nagyon boldog voltam, hisz így elmondhatom, hogy a 2006os játéktól mindegyik kiadást sikerült megszereznem. Hagyományom szerint hű voltam ahhoz, hogy a játékban magyar csapattal kezdjek játékot (így maradt a szülővárosomhoz legközelebb eső Diósgyőri focicsapat). Zárójelbe megjegyzem, hogy kezdtem 1 olyan játékot, de csak igazolásokig vittem, hogy kit hova tudok leigazolni, és kinek mennyi pénze van rá, ott a DVSC-Teva, a Manchester City és a Barcelona voltak a DVTK "segédei", de mint említettem, ott tétmérkőzést nem játszottam. Ellentétbe azt a játékom ahol egyedül a DVTK csapatát trenírozom. Úgy gondolom ha valaki kezd 1 új játékot, mindig előjönnek nehézségek, hogy mennyi pénze van, kiket tud leigazolni, kiket kellene megtartani, főleg hogy a klub anyagi helyzete elég labilis. Azt gondolom (jelenleg 2026ban tartok), hogy sikerült ezt a kérdést megoldanom. Jelenleg a csapatnak 30millió fontnál is nagyobb a tőkéje (sajnos új stadiont 10. próbálkozásra se akar a vezetőség építeni), így csak az edzőközpontra tudtam eddig költeni. Mint már magam bemutattam, nem vagyok a játékosokért sok pénzt kidobálók táborának híve, szeretem a kis pénzből a jó csapatot megépíteni. A játékba eddigiekbe a legdrágább igazolásom 2 millió font volt, a legnagyobb eladásom 5 millió font. Próbálom azt csinálni, mint anno 2008as játékba, hogy akibe látok valamit, leszerződtetem (lehetőleg 100.000 font alatt), bár kivételek voltak. 15 éves középhátvédért adtam ki félmillió fontot, de eddig visszahozta a pénzt a játékával. Játékom leírását kezdeném a felém peches oldallal, és utána csak a jó történésekkel.
Kezdhetem a mai labdarúgásunk 1ik legnayobb gondjával a bíróval (ill később vdeobíróval), ugyanis sokszor nagyon pechesen jártam velük. Nemzetközi porondra kikerülve előbb az Európa Liga selejtezőkörét tapasztaltam meg, majd a BL-be is beleszagolhattam. És miért kapcsolódnak ezek össze? A válasz egyszerű, európai porondon a játékvezetés teljesen más, vannak szigorúbb illetve engedékenyebb bírók. Sajnos sokszor belefutottam abba, hogy a játékvezető olykor durvábbnak lát dolgokat mint kellene (erre az 1. BL szereplésem lehet példa, 6 mérkőzésen 4 piros lapot kaptam, ebből 3 azonnali piros volt, és 2 pirosat 1 személy kapott). Én úgy érzem, látván a meccseket, 1 pirosat érzek jogosnak (utolsó emberes fault volt), így ezen nem vitatkoznék, viszont a középpályán felugrásos könyökösökön illetve 1-1 rossz becsúszásért kapotton igen. A könyökösre az a véleményem, h büntetni kell, de azt is figyelembe veszem mindig, hogy okozott e ezzel a játékos sérülést. Nagy csapatok mikor így "szedték le" a játékosaim, még lapot se kaptak, játékosom azonnal mehetett zuhanyozni. Becsúszásnál nézem a szándékokat is, ott is 1 esetet emelnék ki: 2D-be nézem a mérkőzéseket, mint azt említettem, és az 1ik pirosnál feltűnt, h a 2 játékos "pöttyje" között a fault pillanatába volt "légüres tér". Azaz nem érinthették egymást "elviekbe", a tény sajnos a piros lap volt, én meg foghattam a fejem... Megjegyezném hogy a csoportomba 0 ponttal lettem 4., viszont 2-11es gólarányom volt (ami a Loki 5-19ese mellett sztem jobb, főleg hogy az évadomba volt 2 olyan csapat, akik könnyebb csoportba nem rúgtak gólt). Csoportellenfeleim az Ajax Amsterdam, CSKA Moscow illetve Bayer Leverkursen voltak. Így utólag a 2-11es gólarányt azért ítéltem jónak, mert akkori kapusom Pawel Linka a szezon után az AS Roma cserekapusa lett, míg a védőpárosom Ács Lajos (később Chelsea), Zsolt Dávid (később Atletico Madrid) játékos lett, és a válogatottban is főként ők játszanak középen.
A rossz BL szereplés után álomszerű Európa Liga szereplésem volt: 2019/20as szezonban megéltem a kupatavaszt európába. Óriási mázlinak éreztem ezt, azután meg főleg, hogy a csoportomba óriási körbeverések voltak. Az ellenfeleim Aek Athen, Sporting Lisboa, Zeljeznicar voltak. Aki nem ismerni a Zeljeznicar-t 1 bosnyák csapatról van szó, aki pl az. 1 fordulóban megverte a csoportelső Sportingot. Én itt 1 vereséggel kezdtem, ezután 1x jutottam hasonló sorsra. A következő pár mondatot írhatnám a szerencse sorozatába is, de a "minden jó, ha a vége jó" alapon ide kell írjam... Sajnos... a csoportból 1 vereség 4 döntetlen és 1 győzelemmel továbbmentem, ahol jött a török Besiktas. ehéz meccsre számítottam, azonban először kapva 1 kis bírói segítséget (utolsó emberért ellenem először kapott piros lapot 1 játékos), 1-1el kezdtem idegenbe, hogy aztán hazajöjjünk 1et játszani. És megmaradt a szerencsém, 4-0s félidőm volt az 1. meccsen, amiből 1 gól előny a végére is maradt, 4-3 lett a vége, nagyon örültem mikor vége volt...
És itt jött a nagy pech. A következő ellenfél a német Werder Bremen volt. Az 1. meccs után azt mondtam kiestem (3-0 oda), de itt tévedtem (kb 2 percig). Történt ugyanis, h valami óriási csoda folytán 3-3 lett összesítésbe az eredmény, és azt mertem kimondani a számon, hogy "hosszozunk". De éreztem, hogy az nem az én napom lesz, a 95. percen a Werder gólt szerzett, és kiejtett... És erre mondja azt valaki, hogy nem pech....
Ennek a bejegyzésnek végére már beírhatom, megéltem 1. BL tavaszt is. Csoportomba a Real Madrid, Red Bull Salzburg, Zenit voltak az ellenfelek. A Real határozottan megvert mindkétszer , viszont a másik 2 csapat nem bírt a DVTKval. A Salzburgnál most már erősebbnek számítok, így kötelező 6 pontot hoztam, viszont a Zenit ellen nem így volt a helyzet, mégis 2 győzelem lett ellenük is. Mind2 Zenit mérkőzés előtt keretet néztem, és meglepődtem amit láttam: több mint 10 játékos volt sérült. Nálam is volt ilyen, sajnos még most is előfordul, hogy alapembereim dőlnek ki, de hogy 1 csapat ennyire szétessen... 2 meccs alatt volt 1 vagy 2 helyzetük. Mintha a támadó szekciót elhagyták volna valamelyik reptéren... Érdekes volt látni...
Egyenlőre ennyi, erről a játékról, de még írok róla bőven.
Utóiratnak leírnák, hogy minden játékomról írtam jegyzeteket, megfigyelésekről, tehetséges játékosokról, ha megtalálom valamelyiket, azt is megtalálhatjátok majd az oldalon.
